Horváth Imre: Fohász

Ránk szakadt a vésznek
Vad haragos árja…
Gondviselő Isten
Tekints e hazára!

Fordítsd felénk újra
A Te fényes orcád…
Hozzád esedezik
Egész Magyarország.

Kérünk téged, Urunk:
Parancsolj a vésznek,
Magyarok szemei
Csak Tereád néznek.

Oszlasd el egünkről
A borús felleget,
Hisz Te vagy a Jóság,
Te vagy a Szeretet.

Irgalom forrása,
Téged óhajt lelkünk,
Ne hagyd, hogy kietlen
Pusztán tévelyegjünk.

A keserű pohár
Könnyekkel telt s véres,
Múljék el mitőlünk,
Hogyha lehetséges.

Mindazáltal legyen
Amint Te akarod…
Áldott legyen sújtó
S védelmező karod!

1920