Konrád József pazmanista kispap, honvédgyalogos-főhadnagy

Született Szegeden. A bécsi Pazmaneumban negyedéves hittani hallgató volt, midőn a szabadságharc küzdelmei vívattak.
    A honfi szeretettől lángoló kispap szívesen fölajánlotta szolgálatát a haza és a szabadság megmentésére s a híres 33-ik zászlóaljba lépett önkéntesen. Mint tagja ezen dicső zászlóaljnak, számos nagy csatában részt vett s a jeles kispap annyira jelesül viselte magát, mint honvéd is, hogy csakhamar főhadnagyi rangra emeltetett s mint ilyen, Világosnál letevén a fegyvert, elzáratott.
    A börtönből megszabadulván, besoroztatott közembernek az osztrák hadseregbe; több évig tartó szolgálat után hazakerült és érdemei elismeréseül Szeged város főkamarásának neveztetett ki, mely hivatalt azonban nem sokáig élvezhette, ugyanis viszontagságos élete pályáján mellbetegségbe esvén, mint fiatal, nőtlen hivatalnok halt el Szegeden 1860-ban.
    Közte és Nagy Pál közt történt a következő megható eset. Mindketten szegediek, mindketten kispapok s mindketten a 33-ik zászlóalj katonái voltak, Nagy Pál 1860.ban Szegeden volt káplán. Egyszer beteghez hívták, Nagy kérdezte: kihez? A cipész inas csak annyit tudott mondani: a gazdám fiához. A szabadság-téren áthaladva, a német-utcába tértek s benyitottak egy szerény házba, s íme a volt honvéd-káplán előtt fekszik vitéz volt honvéd társa, Konrád József, ki felösmervén bajtárást, összetéve kezeit így fohászkodott: „Óh, Istenem, de szeretsz engemet, hogy még végső vigasztalómul is honvédtársamat küldöd.” A szent ténykedés elvégzése után a két bajtárs egymás nyakába borult s keservesen fájdalmasan zokogott. Bánatos lelkükben még egyszer felcsillant a ragyogó múlt az ő fényes csatáival. A két volt vitéz honvéd alig tudott egymástól megváltni.
    Konrád maga egy szép latin imát mondott, felajánlá lelkét a jó Istennek s mint igaz, hű keresztény bajnok és az egyháznak fia múlt ki. Az akkori szegedi plébános, Kremminger Antal prépost a hős honvédpapot a legnagyobb fénnyel temette el óriási közönség jelenlétében, ami az akkori időben éppen nem volt kis dolog s elég ok lehetett volna egy pár évi börtönre.