Hangay Sándor: Zomotor*
Pogányok papja hirdetem:
Sorsunkat új szelek sodorják
És új időknek dala zengi
A régi hitnek zomotorját.
Pogányok papja hirdetem:
Mohos kútfőknél, hol lakott,
A harcok régi Istene,
A magyar Isten már halott!
Oltára dűlt, templomja rom,
A tűznek lelke megszökött
S a kard, Atilla úrnak kardja
A múltba visszaköltözött.
Ott csüng a végtelen nagy űrben
Csabautja, hol mennybe ér
És beporozza csillagporral
A száguldó Göncölszekér.
Göncölszekéren: Magyarország.
Darutollas sok szép legény . . .
És lenn a földön nincsen ország..
Csak temető van a helyén.
Sírdombok közt sikongva kószál
.a Tisza habja, sir, jajog:
Világ! — Ki tudja merre mentek,
Hová lettek a magyarok? —
Jaj annak, aki itt maradt még.
Hogy végezné el küldött voltát.
Mint én hirdetve sorsunk töltét
S a magyaroknak zomotorját.
*halotti, temetési gyászszertartás