Mikszáth Kálmán: Székelykő

Sok várnak csak a neve van már meg, s történetét a rege idomítja tetszése szerint. Most a rege, hajdan a nóta. Egyforma szerepet játszottak a várak sorsában.

    Tudniillik az a bizonyos nóta, mely a legszomorúbban szólít, mert a vagyonelkobzást és a száműzetést jelentette. A lázadó engedetlen várurakat egyre nótázták a fejedelmek s a várak folyton cserélték uraikat. A vár volt a legingóbb vagyon.

    Székelykőt, mely Torockó–Szent-György mellett fekszik, egy kevély ormon (alul a völgyben a kis Geszteg patak csörtet a Maros felé) a monda szerint az óriások építették. Az erdélyiek többnyire ezekkel az urakkal építették a váraikat.

    Igazabban 1296 körül épült a vár Thoroczkay Vencel alvajda által.

    Mindig is a Thoroczkay családé maradt, ami elég feltűnő Erdélyországban zajos történeti múltjánál fogva.

    Békés birtoklásról természetesen szó sincs. Sokszor és sokféle ellenség állott a Thoroczkayak ősi váránál.

    Ott járt a tatár is, de az igaz, hogy el is ment onnét, mert az aranyosszéki székelyek összeszedvén magokat, megtámadták a vár környékét elözönlő tatárcsordát, mely már napok óta szorongatta tüzes nyíllövéseivel a várurat és két székely legény vezérlete alatt az egyszerű földnép elverte onnan a kutyafejűeket.

    Hálás volt a várúr a fölszabadításért s behívatta a két fiatal vezért, megköszönte a szívességüket, megdicsérte a vitézségüket és azt mondá:

    - Menjetek, nézzetek szét a váramban, termeimben, kincses kamrámban, istállóimban és azt válasszátok jutalmul, ami a legjobban megtetszik.

    Az egyik legény visszajött, miután előbb mindent megnézett.

    - Nekem a lányod tetszik legjobban.

    A másik legény is visszajött:

    - Én a lányodat választom.  

    - Melyiket? – kérdé a várúr – Klárit vagy Katalint. És bekiáltotta a leányait.

    Klári valahol az udvaron járt, tehát Katalin jött be előbb.

    - Ez az! – kiáltá a két székely legény egyszerre.

    A vajda mosolyogva szólt közbe:

    - Ne okoskodjatok. Egy leány csak az egyiteké lehet.

    Erre a két levente összenézett, mindenkik értette mit akar a másik: hogy itt az egyik ember fölösleges. Szótlanul húzták ki kardjaikat és összemérték.

    A kardcsattogásra és a Katalin sikoltására csakhamar befutott a várúr másik leánya Klára is. A két székely fiú ámultan ejtette kis kezéből a kardot.

    «Hisz ez az!» - bámészkodik mindenik külön.  

    Ikrek voltak, Klára szakasztott olyan mint Katalin.

    Helyreállt legott a béke, az ifjak kezet fogtak, az apa pedig rájuk adta az áldást, de hogy addig is, míg a lakadalom meglesz, egyik se tévessze el, melyik az ő menyasszonya, egy arany és egy ezüst karikát csináltattak az ötvösnél, a karikába bevésették a saját nevüket, s ezt a leányok ujjára húzván, megjegyezte vele ki-ki a maga menyasszonyát.

    Nem teszem a kezem tűzbe érte, de meglehet, hogy azóta jött szokásba karika-gyűrűvel jegyezni el a menyasszonyt.

    1614-ben rossz napok virradtak a thoroczkó–szent-györgyi várra. Dózsa György lázadó parasztjai megrohanták és feldúlták, de csakhamar ismét fölépült.

    Kétszáz ötven év múlva ezután ismét megjelent egy paraszt csorda, a Hóra és Kloska emberei ugyanazon a helyen, de már elkéstek, mert a vár nem állott.

    Tiege császári vezér dúlatta fel a várat a XVIII: század elején, mert ura Thoroczkay István, Rákóczi Ferenc tábornoka volt. Azóta érdekes rom és senki sem építi fel többé. Kivesztek ám már azok az óriások és tündérek, akik a hajdani várakat építették.