Bárd Miklós: Emlékezésül

[Gróf Tisza István halálának évfordulóján]

Mikor megölték fölbérelt gazok,
Nem voltak ott csak asszonyok,
Mikor temették késő őszi nap,
Nem voltak ott a férfiak;
Mikor szétment a hír, hogy halva hozzák,
Siketen hallgatott az ország,
Így ment el innen nyugovóra térni
A legjobb férfi.

Egy éve sincs… S most, hogy riaszt az éj,
Fölkeltenék, de álma mély,
Nem költi ezt már éberré soha,
Sem zokszó, sem a jaj szava.
Nem hat le ennek borús szenderébe
Csak egyedül az ég zengése,
És néha, mikor enyhülnek az álmok,
Asszonysirámok.