Petri Mór: Az Ér

Az Ér mellett ringott a bölcsőm,
Elálmodoztam holt medrében.
Ha jól megnézem: földi pályám
Az Ér útjának mása éppen.

Szilágyi erdők belsejéből
Fakad az Ér, és bujdokolva
Hínáron, árkokon keresztül
Viszi vihar-növelte sodra.

Amíg egyszer csak elmaradnak
A partok, rétek és virágok.
A kristálycseppeket fölisszák
Amott túl a bihari lápok.

Ó az utam szomorú mása
– Ahonnan jöttem én – az Érnek.
Így foly szét szívem vére, álma,
Beissza egy nagy láp, az – élet.