Kannás Alajos: Feladásig
A megtöretett hősök sírdogálnak
– golyózáporban edzett katonák –
apadó kútban poshadozó bánat
becsapva hitték nincsen út tovább…
Ötvenhat lelke nem lehet kokárda
évente egyszer horpadt mellken!
Egyszeri csodának szólamokba zárva
a múltat kotrás: haldokló jelen…
Az ÉLETET kell tettel átitatni!
Túlélni… Akkor is ha csak csapatnyi
Tizenkettő a tanítványok száma…
Júdások nélkül… Saulusból Pálok
viszik a LYUKAST… én HARCOT kiáltok
FELTÁMADÁSIG… mert jön… Nemsokára!