Matók Leó: Rousseau dala

Karját ma bíztatón kitárta
Az erdő, a titkok királya,
Hogy befogadjon,

Utamba szórt ezernyi kincset
És rám dalolta: „mindet-mindet
Neked adom.”

„Tört faderék, zöld itt a lóca,
S a völgyben égő kis szamóca
Csak a tiéd.”

„Zöld leplünk fáradt álmod óvja,
Gyere közénk, Bábel lakója,
Itt megpihenhetsz.”

Már izzott a vén, kábító nap,
Én hittem a víg csábítónak
És ott maradtam.

És átbolyongtam véges-végig.
Jaj, a fák nem nőnek az égig
Itt se, hiába.

Tépjétek szét a lelkemet.
Rontás, téboly, ez nem lehet,
Hogy így maradjon.

Parázsló szívem, vess már lobbot,
Repülök vissza – óh jaj, jobb ott.
Elfed a Bábel.

Szombathely, 1948. február 19.

szozattv


szozat a tiszta hang nagylaszlo hajóút palocviltal kurultaj magyarokogyűlése
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf