Horváth Imre: Ki tudja?
Borús egünk vajon mikor derül?
Vége mikor lesz kínterhes napoknak?
Epedt ajkáról küzdő magyaroknak
Addig még hány bús sóhajtás repül?
Kemény, kegyetlen sorscsapás alatt
Hány büszke lélek roppan össze még?
Mikor mondja a vén kaszás: Elég!?
Hősök véréből hány virág fakad?
Hány fájó sebből vérzik még a szív?
Hány szemből hull még patakban a könny?
Ki tudja?... Válasz sehonnan se jön,
Győzelmes kürtszó új csatákra hív.
Imára kulcsolódik a kezünk:
„Tiéd az ország és hatalom,
Gályánk hányódik haragos habon,
Óh, szánj meg minket, Urunk, Istenünk!”
1917