Dalmady Győző: Kard és szurony
Sokféle vas volt már hazám
Lábaidon,
Szörnyű sorsod sohse vasalt
Meg ily nagyon.
Minden fiad katona,
Szuronyoktól villog a
Völgy és halom.
Alig tudsz már lélegzeni,
Nehéz a lég,
Itt is, ott is ágyútorok
Ásít feléd.
Megmozdulnod se lehet,
Fegyver éle fenyeget,
Bár hova lépj.
Török, tatár neked sokat
Nem árthatott,
Kiöntötted feje felett
A haragod.
Most próbálj csak valamit!
Kard és puska mondja: csitt!
Hallgatni jobb.
Még azt mondják, hogy ez a kor
Művelt, szabad,
Uralkodik emberiség,
Jóakarat.
Szegény hazám! le ne rogyj
Valamiképp ennyi sok
Áldás alatt.
De te tűröd azt a vasat
Lábaidon,
És a ki tűr, nem veheti
Sorsát zokon.
Magad leszesz az oka,
Ha majd el is tipor a
Kard és szurony.