Horváth Imre: A menetszázad indulásakor

Még egyszer búsan megcsókolt anyám.
Szeméből könnyek arcomra peregtek.
Vonatkerekek fájón dübörögtek…
Olykor még most is mintha hallanám.

Panaszra nem nyílt azóta a szám.
Tüzek lobognak a komor, vak éjbe…
Egykedvűen nézek a nagy messzeségbe,
Kezem ott nyugszik puskám ravaszán.

Gyötrelmes sok-sok átélt éjszakán,
Mikor fülembe metsző szél süvöltöz,
Az a búcsúzás mégis visszaüldöz…
Virágos vonat… Zokog az anyám…

                               Harctér, 1917.

szozattv


szozat a tiszta hang jekely jav MEGHÍVÓ Radnai Illés 20180427 kitelepitettek éljszívbőlfesztivál 2018. 04. 07. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK 04 lourdes trianon 768x432 életmese pályázat 2018
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf