Sajó Sándor: Hős diákok

A háborús nagy iskolában,
Halálos harcok mámorában,
Klió*, mint szigorú vigyázó,
Csak néz és mindent följegyez:
Kit ide írt föl: mint hiányzó
S halnitudásban mind jeles.
Nevüktől ég a büszke márvány
És szól: reám csak vérnek árán
És csak arannyal szabad írni, –
S aki olvassa, annak – szabad sírni…

Óh, sok-sok könnyet sírjatok:
Nagy gyász van itt és sok halott…
Akiknek van még magyar könnye,
Ki nem fásult még bús közönyre:
Mikor szemében könny szivárog,
Illesse váddal a világot,
Miért ontott annyi drága vért, –
De gyászra gyúlva, búban égve
Kérdőn hiába néz az égre, –
Az meg nem mondja, mért…

Én már tudom…
Én jártam már a golgotás úton,
És tudom magyar végzetünket:
Bennünket Isten balja büntet,
De tudom azt is: jobbja véd;
Sorsunkat Isten gyászba vonja,
És fájdalomtól szövi-fonja
A nemzet életét.

Nagy sírásó a magyar élet
És sok vért szomjaz szakadatlan,
És temetők porából éled,
És holtakból lesz halhatatlan…
Így haltak ők is, hős diákok,
Vihartól tépett, elgázolt virágokat:
A föld porából égre nőttek,
A magasságban kell keresni őket,
És – fölfelé kell nézni rájok!…

Sejmes, csöndes éjszakákon,
Mikor alvó némaságot
A végtelenből száll az égre
A magyar bánat halk zenéje:
Beszélnek hozzánk fönt a csillagok…
Én látom, hallom, értem őket,
Kik hamvaikból égre nőttek,
S míg lelkem rajtuk andalog:
A sápadt égrül, s bús szívembül
Egy koldus ország lelke zendül
És bűneinkért vezekelve,
Én vádlón, s mégis esdekelve,
A nagy magyar seb így sajog:

Testvérek, magyarok!
Hazáért halni: szép halál,
De nektek, óh jaj! nincs hazátok,
E föld még megváltásra vár, –
S ti, Isten tudja, mire vártok!…
Úgy sújtott Isten balja ránk,
Hogy se országunk, se hazánk,
Hiába haltak hős diákok,
Haláluk: meddő áldozat,
És dicsőségük: szenvedés
S a mi életünk: kárhozat.
S az elomlott vér – mind kevés!…
Ha lesznek újra férfiak
S teremnek újra hős diákok,
Ha bosszúnk forrva fölriad,
És vérrel írunk új világot, –
Ha innen magyar katonák
Úgy zúgnak majd a gáton át,
Hogy ősföldünk e bús darabja
Nem zsebrákok gyáva rabja:
Csak akkor lesz itt igaz ünnep,
Föltámadása nemzetünknek,
És megdicsőül minden hős halott;
S míg hálát zengünk majd az Úrnak,
Az égen büszkébb fényre gyúlnak
A sápadt magyar csillagok;
Szemünkre tisztább könny szivárog,
Így fogunk, büszkén, nézni rájok,
Szívünkben dallal, diadallal:
Dicsőség nektek, hős diákok!

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf