Jakab Ödön: Túl a Kárpátokon

Túl a Kárpátokon
Furcsa világ járja:
Nincs ott a napnak most
Soha éjszakája,
Mikor a nap fénye
Másutt már elfogyott,
Ott az ég akkor is
Bíbor fénnyel lobog.

Azt mondják: az a fény,
Mely felsüt az égre,
Milliók bánata,
Szerencsétlensége:
Miket sok jámbor kéz
Épített magának,
Városok és falvak
Porig tűzben állnak.

Nem igaz, nem igaz,
Ne mondják azt nekem!
Nem romboló tűzvész
Látszik ott az egen,
Nem rombolás, nem halál,
Nem istencsapás az:
Tündöklő, felséges
Hajnalhasadás az!

Hajnalhasadása
Egy hosszú, bús éjnek,
Melyben eddig csupán
Egy kis csillag fénylett,
Egy kis, halvány csillag,
A remény csillaga:
Hátha mégis egyszer
Fölvirrad valaha!

Annak a sok tűznek
A vörös ég alatt,
Isten parancsolta,
Hogy föllobbanjanak.
Dörgő ágyúszónál,
Vérzivatarokban
Új idők kohói
Gyúlnak ki azokban.

S míg égnek a kohók
Szanaszét sok százan,
Folyik a nagy munka
Sietős, szent lázban:
Bilincsed olvasztják,
Kardod kovácsolják,
Te dicső, te árva,
Szegény Lengyelország!

szozattv


szozat a tiszta hang Rátkai 10 11 TriaNON harangja EST attila1017 szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf