Jakab Ödön: Túl a Kárpátokon

Túl a Kárpátokon
Furcsa világ járja:
Nincs ott a napnak most
Soha éjszakája,
Mikor a nap fénye
Másutt már elfogyott,
Ott az ég akkor is
Bíbor fénnyel lobog.

Azt mondják: az a fény,
Mely felsüt az égre,
Milliók bánata,
Szerencsétlensége:
Miket sok jámbor kéz
Épített magának,
Városok és falvak
Porig tűzben állnak.

Nem igaz, nem igaz,
Ne mondják azt nekem!
Nem romboló tűzvész
Látszik ott az egen,
Nem rombolás, nem halál,
Nem istencsapás az:
Tündöklő, felséges
Hajnalhasadás az!

Hajnalhasadása
Egy hosszú, bús éjnek,
Melyben eddig csupán
Egy kis csillag fénylett,
Egy kis, halvány csillag,
A remény csillaga:
Hátha mégis egyszer
Fölvirrad valaha!

Annak a sok tűznek
A vörös ég alatt,
Isten parancsolta,
Hogy föllobbanjanak.
Dörgő ágyúszónál,
Vérzivatarokban
Új idők kohói
Gyúlnak ki azokban.

S míg égnek a kohók
Szanaszét sok százan,
Folyik a nagy munka
Sietős, szent lázban:
Bilincsed olvasztják,
Kardod kovácsolják,
Te dicső, te árva,
Szegény Lengyelország!

szozattv


szozat a tiszta hang 2018 06 13 PÁLOSOK BALATONSZABADI Sinka minosz 2018 06 22 MÁTYÁS 2018 06 30 VÁC MÁRIANOSZTRA trianon 768x432 kurultaj magyarokogyűlése
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf