Csoóri Sándor: Ha volna életem

Ha volna életem, most várnék
ráérősen itt a hegyen,
ötvenöt karó-árnyék
sétálna körül lábujjhegyen.

Ötvenöt napóra árnya
lassítaná az iramom.
A fejem alatt hant volna a párna
s egy diófa: az irgalom.
 
Ha volna életem, most várnék,
mint aki meg se született,
csak egy burokban száll még
a szeplős anyaföld felett.

Várnék, mert itt már senki se vár,
porban, havakban gázol,
viszi magával a lófogú halál
rémét s távolodik magától.

Úszhatna kastélyszemű hattyú
a félsötétben, le a Dunán,
kísérhetné ágyúszó s lassú,
percekig hangzó szívrobbanás,

nem állna meg akkor se senki,
elmúlt a csodák napja rég
s el minden ádvent. Kis szentjei
tömegsírban foszlanak szét,

koporsó nélkül, mint a lepkék.
Haló poruk itt érzem ujjamon,
minden virágport dörzsölgetnék
egy időzített tavaszon.

Ha volna életem, most várnék,
magamra várva itt a hegyen.
Ötvenöt karó-árnyék
sétálgatna körül lábujjhegyen.

             Kortárs, 1996. május

szozattv


szozat a tiszta hang jekely jav MEGHÍVÓ Radnai Illés 20180427 kitelepitettek éljszívbőlfesztivál 2018. 04. 07. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK 04 lourdes trianon 768x432 életmese pályázat 2018
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf