Végh Eduard István ferences szerzetesjelölt, honvédgyalogos-őrmester

Kecskeméten, Pest vármegyében született l829-ben, jómódú iparos szülőktől. Iskoláit ugyancsak Kecskeméten végezte, és mint, költészeti osztályt végzett tanuló a Szent Ferenc-rend papjelöltjei közé vétetett fel 1845-ben ; 1848-ban a gyöngyösi szerzetházba helyeztetett, hol is még azon év december havában a haza iránti szeretettől lángolva, letette a szerzetesi öltönyt és ugyanazon hónap 15-én Egerbe utazott és az 50-ik Hunyadi önkéntes gyalog honvédzászlóaljba vétette föl magát és a fegyverforgatásban és egyéb katonai teendőkben rövid egy hó alatt begyakoroltatván, mint altiszt Erdélybe, a hős lengyel Bem táborába küldetett és ennek hadvezérsége alatt az egész szabadságharcot, tizennyolc kisebb-nagyobb csatában, véglegesen mint őrmester, végig küzdötte.

    Jelesen részt vett: 1849. március 10-én a medgyesi, március 15-én a verestoronyi, március 19-én Szeben és Brassó közt levő fekete halomnál, Puchner osztrák hadvezér elleni csatákban, mely utóbbi reggeli 7 órától délután 5 óráig tartott s többszöri heves összeütközés és bátor küzdelem után, a magyar honvédség részéről a legfényesebb győzelemmel végződött, és amely csata után diadallal vonult be Brassóba a magyar hadsereg. Majd részt vett nagyszerdán a Károlyfehérvár ellen intézett sikertelen és a Déva-vár elleni nagypénteken megkezdett sikeres ostromokban, mely utóbbit 40 napi ostrom után hatalmukba is kerítették a derék honvédek. Ezután Abrudbánya vidékén, az erdélyi havasokon, a magyarok ellen fellázadt oláhok ellen vívott nyolc, és pedig három kisebb és öt nagyobb csatában vett részt; honnét azonban élelmiszer hiánya miatt kénytelen volt a magyar hadsereg visszavonulni és újra Károlyfehérvár előtt felütni a tábort; és itt július 14-éu az erősség újbóli sikertelen ostrománál szinte küzdött Végh, a bátor, fiatal honvéd. Továbbá, mint hős szerepelt a szászrégeni, már muszkák elleni ütközetben, hol mintegy négyezer magyar honvéd 40 ezer muszka ellenében tartotta ugyan hadállását a csatatéren, de mégis rendben hátrálnia kellett később a túlnyomó erő előtt; azonban hátrálás közben Nagy-Szeben előtt 12 ezer muszkából álló őrségre bukkant és hat órai heves csata után fényes győzelmet aratott a már kifáradt magyar hadsereg, hol vitéz honvédünk, Végh szinte kivette magának az oroszlánrészt a küzdelemben, de fájdalom! már másnap a túlnyomó erő által csaknem tönkre verettek a magyarok.

    Ezután a roncsolt magyar tábor Szászsebesen lett összpontosítva Beke alezredes vezénylete alatt, — mert Bem táborszernagy a temesvári csata rendezéséhez volt meghíva és augusztus 11-én ütközetbe bocsátkozott a muszka hadsereggel, de oly szerencsétlenül, hogy az ágyúkat elvesztve, folytonos csatározás között a Kenyérmezőn keresztül előbb Szászvárosba, innét Dévára —hol a vár légbe röpíttetett, — állítólag árulás folytán, mert a magyarok birtokában volt —menekült; és mindezen fáradalmakat és csatározásokat is átszenvedte a bátor lelkű hős Végh őrmester is. Küzdött még, mint egykori elbeszéléseiből, sőt némi feljegyzéseiből kivehető, a nevezetes piski hídnál is, de siker nélkül. —Végre augusztus 21-én letette honvédtársaival együtt a fegyvert a dévai síkságon és Károlyfehérvárra kísértetett, mint fogoly, honnét tíz napi szenvedés után szerencsésen megszökött és Isten különös gondviselése mellett, hosszas bujdosás után visszatért Kecskemétre a szülői házhoz, innét pedig néhány nap múlva Gyöngyösre utazott, hol a Szent Ferenc-rend tartományi főnöke által, mint már volt szerzetes papnövendék, örömmel fogadtatva, újra felöltötte a szerzetes ruhát és folytatta hittani tanulmányait.

Ámde rövid idő, egy hónap múlva, mint volt honvéd a kolostor falai közül kiragadtatott és a császári hadseregbe besoroztatván, a gróf Radeczky huszárok közé osztatott be, s a reá kiszabott és szerencsésen eltöltött katonai szolgálati idő után, mint császári huszár-őrmester és már mint tisztjelölt távozott ezredétől s tért vissza Kecskemétre és világi pályán maradt. 1857-ik évben mint szabadságolt huszár-őrmester a Pest-Solt megyei törvényszéknél kapott dijnoki állást; majd mint művelt férfiút; csakhamar megválasztotta Alpár községe jegyzőjének, hol mint ilyen körülbelül 25 évig kitűnő szakértelemmel működött, aztán mint nyugalmazott jegyző Kecskemétre tette át lakását és ugyanott mint köztiszteletben álló polgár 1887-ik évi május hó 12-én halt meg 57 éves korában.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf