Volly István: Cigándi májusjárás

Egy szép májusi vasárnap délután elindul az erdő friss zöldje és végigköszönti a falu utcáit… Eladólányok mennek a Tiszára, s egy-egy fűz-, vagy nyárfaágat törnek, papírszalagokkal és saját hímzésű kendővel feldíszítik azt. Magasra tartják, nótaszóval visszaindulnak, – olyképpen, hogy a két külső leánysor egymással szembefordul és a két belső sor pedig állandóan előrehalad. A sor végén kiperdülnek kétfelé, az álló sorba. Az álló, másik sorvégéről viszont egymás után perdülne k be a mozgó sorba és párosan mennek előre. (Mintha két „fasor” közt „zöldág-folyam” folydogálna!) A lábak apróznak, bokáznak, mire lent a szoknyák, fent a zöldágak rengenek, a lassú nóta ritmusára:

Nem idevaló születés vagyok én,
Az Alföldről, messze földről jöttem én.
Így jár aki messze földre vándorol,
Nincs babája, ki vállára boruljon.

Ha csakugyan nem találok szeretőt,
Felszántom a cigándi temetőt.
Magamat is belevetem virágnak:
Aki szeret, majd leszakít magának.

Mi az oka, hogy a Tisza megáradt?
Mi az oka, hogy hervaszt a búbánat?
Szokása a Tiszának az áradás,
A legénynek a leányszomorítás.

Cigánd, Zemplén megye. 1935. Volly István gyűjtése.
E dalt csak a májusjáráskor dalolják a faluban. A szokottnál lassúbb a tempó, ezért több a díszítőhang.
A májusjárás a falu egyik terén ér véget a legények muzsikusokat hoznak és a zeneszóra táncra kérik a lányokat.