Balogh István: Viharban

Verik a viharok gyenge csónakunkat,
Éj fekete felhők takarják utunkat;
Tarajos habok közt, mint az ingó nádszál,
Vergődik a lelkünk s kérése hozzád száll:
Kelj fel miközöttünk Urunk, jó Mesterünk,
Hatalmaddal tarts meg, különben elveszünk!

Durva hitetlenség verdesi hitünket,
Rád vetett szidalom sózza kenyerünket;
Keserű átokká lett a Te szent neved…
Meghalt a békesség; meghalt a szeretet,
Kelj fel miközöttünk Urunk, jó Mesterünk,
Szerető szíveddel tarts meg, mert elveszünk!

Négy-ötezer helyett milliók éheznek,
Az ínség pusztáján kenyeret keresnek;
De nem reád néznek, egymást fosztogatják,
Kicsikart falatjuk vérbe mártogatják.
Kelj fel miközöttünk Urunk, jó Mesterünk,
Irgalmas lelkeddel tarts meg, mert elveszünk!

Éhség fenyegeti kis gyermekeinket,
Édes tej helyébe nekik követ vetnek.
Ne engedd öledből kiragadni őket,
Szent igéd tejével tápláld a gyengéket.
Kelj fel miközöttünk Urunk, jó Mesterünk,
Igéd erejével tarts meg, mert elveszünk!

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang pozsonyicsata19 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf