Rátkay László: Viharban

Viharban a tölgynek a dísze is száll, hull,
Minden nap egy város, nagy Magyarországrul
Szörnyű virághullás!
És nincs kard a kézbe, mely a hont megvédje,
Csak néma siratás.

Ezeréves fának lobogva elégni
Szilaj villámtűzben, melynek tüze égi,
Fenséges gyász-végzet…
De ha az gyújt orvul, aki tanyát koldul,
Ó, az bús enyészet!

Csitítgatom lelkem, ezer érvvel, okkal
Fent a nagy Istennel, lent hatalmasokkal
Perbe, hajh, ki szállhat…
De szívem szikrázva vadul veri rája:
Gyalázat, gyalázat!

Rémlik, borús éjbe, hőseink sírját nézve,
Mintha bús zsolozsmát sírna fel az égbe
Fejfáinknak ajka:
- Adj Teremtőnk éltet, mert azok, kik élnek
Mind meg vannak halva!

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang wass2019 trikolor gala 2018 cweb stefan dunapalota hunyadikonf jankocsm Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf