vitéz Somogyvári Gyula: Magyar Bábel

Áll a torony. Mi építettük.
Az égbe nyúlik csonka orma
és körülötte veszetten, búsan
csak tart a torna, tart a torna…

Nagy torna ez. Nyelvek csatája,
(Ezer éve, hogy belekezdtünk)
Köröttünk mások mindig nyernek
s mi mindig vesztünk, mindig vesztünk…

szozattovabbacikkhez

Varga Rudolf: ÉNEK

nadas

Hess karvaly, hess
karvaly! mélyen alvó éjszaka
van, álmodik
az ország, alszik
népem, kaszáspók az éjszaka,
megmenti az álma,
hess karvaly, hess karvaly!
juhaimtól, juhaim
közt arcaimmal hova legyek?

szozattovabbacikkhez

Bazsó Dombi Attila görögkatolikus lelkipásztor beszéde a Sepsiszentgyörgyi Autonómia-rendezvényen*

Elmélkedés: »Uram, ki megáldod a téged áldókat és megszenteled a benned bízókat, üdvözítsd népedet és áldd meg örökségedet, Egyházad teljességét őrizd meg! Szenteld meg azokat, kik házad ékességét szeretik! Te viszont dicsőítsd meg őket isteni erőddel, és ne hagyj el minket, kik benned bízunk! Ajándékozz békességet a te világodnak, Egyházadnak, papjaidnak, Nagyasszonyunk Országának és minden népednek; mert minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van, leszállván tőled, a Világosság Atyjától. És téged dicsőítünk, imádunk s neked hálát adunk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.«

szozattovabbacikkhez

Mindszenty József: A világ sója

     Kedves Hallgatóim!

Rothadó világban, rothadó korban nagyon időszerű a mai Evangélium. A só a gyógy- és óvszer a rothadás ellenében. Egyenesen megdöbbent, megreszkettet minket az, hogy a Hegyi- beszédben, annak a parancsa és képesítése szerint mi hívők vagyunk a világnak a sója. Mi vagyunk az Istennek az eszközei.

szozattovabbacikkhez

Bartalis János: A hó alatt nem alhat a vetés…

Kint tél van, de bent
vérszínű virágok nyílnak – a lelkemben.
Halál. Kétség, mardosó önvád – – –
Sohse lesz-e másképp?…
A hó alatt nem alhat a vetés?

Lelkem hava alatt
a Te vetésed meg nem pihen –
Uram!
Meg nem nyugszik, ki nem simul,
E mély tó mindétig hánykolódik, forr.
Nincs csend e nagy birodalomban.
Csak örökös pokol.

Bódás János: Károli Gáspár emlékezete

           A Vizsolyi Biblia megjelenésének 350. évfordulójára

Bár a csontod is régen porrá vált már,
itt élsz közöttünk, jó Károli Gáspár.
Ha élhet az, ki történelmet formált
s neve ragyoghat évszázadokon át,
ha élhet az, ki kőbe, dalba, képbe
nagy lelkét, álmát írta, sírta, véste,
neked örökebb élet lett jutalmad
s amíg magyar él, neved ki nem halhat.

szozattovabbacikkhez

Gulyás Pál: A Biblia siratása

Mentem az őszi fák alatt,
nem néztem hátra, sem előre,
kettéhasadt a Biblia,
elszállt az üzenet belőle.

Minek itt nézni hátra és
előre vak, üres szemekkel?
Kettéhasadt a Biblia,
eltűnt kősírjából a Mester.

szozattovabbacikkhez

Mécs László: Hajnali harangszó

Kongatom piros harangom, ifjú szívem kongatom.

Szörnyű éj volt: a megőrült csillagok mind vért röhögtek,
vad vigyorral vért körött a máskor lányos, szűzi hold.
És az Ember: sárkány-magból sarjadt fattya véres rögnek
elfeledte, hogy az arca régen Krisztus arca volt.
Álmodott vad háborút és vér csurgott le testén, lelkén
s népek közt és szívek közt a szivárványhíd leszakadt…

szozattovabbacikkhez

Mentes Mihály: Isten rabságában

Az ablakrésen a szigetre látok.
Az ablakrésen nem lát senki be.
Kereszt tövénél ülök. Künn a nyár ég.
Dalol és táncol. Nem gondol ide.

Dalol és táncol. Sebét mind behoztam.
Krisztus vérével balzsamként kenem.
Daloljatok csak. Magam vétke mellett
Világ bűnét is kell vezeklenem.

Rab Zsuzsa: A XC. zsoltárra

Elejitől
magamban kellett volna bíznom.
Most már
az öncsalás se tesz csodát.
Fejem alá szorítom
megszenvedett nyugalmam
hűvös és tiszta vánkosát.

Agyagfalvi Hegyi István: Haza izenek…

Izenek a romnak, a falnak, a kőnek:
– szülőházamból ami megmaradt –
a kőmívesek, ácsok egyszer csak jőnek!

Izenek a kertnek, a gyomverte-sivárnak:
fenem már a sarlót, jól kifenem,
ahogy eddig várt, most már csak kivárhat!

szozattovabbacikkhez

Erdélyi Tibor: Feszülnek a húrok

Feszülő húrok világa ez.
Nagyon csúf világ, biz annyi szent.
Az ész a szívnek, s a szív az észnek
– nem tudom miért – hadat izent.

Ott túl az ellen! Nem közöttünk!
Vigyorgó képpel pusztít, rabol.
A Tátra képe ködlik felénk,
s hazánk népe mégsem egy akol.

Ahányan vagyunk annyifelé
húz a szívünk s rikolt a szánk.
És sírva, nyögve, könnyek között
sínylődik szegény magyar hazánk.

Juhász Ferenc: Himnusz töredék

hymnEmeld föl fejedet
   büszke nép!
Viseld a világ
   szégyenét!
Emelkedj magasba
   kis haza,
te, elnyomatás
   iszonya!
Emeld föl szívedet
   nemzetem:
lángoljon a világ-
   egyetem!

 

Kosztolányi Dezső: Életre-halálra

Mint aki búcsúzik, beszélni
akarok.

Itt éltem én, vér véretekből,
magyarok.

Mint akit égő szókra gyújt föl
a halál.

Szájam kigyulladt víziókat
kiabál.

Együtt örökre, együtt, együtt
veletek.

szozattovabbacikkhez

Marsall László: Magyarnak lenni

           Xéniák, minden magyarul beszélőnek

Magyarnak lenni: késlekedni
késni: lapulni, bicska-fenni,
fenni: fogat gigát harapni,
harapni: bújni, megmaradni.

Magyarnak lenni: ó-feszengés,
üres jog-házban szó-kerengés,
kényszerből kalap-emelintés
kopaszodás és korpahintés.

szozattovabbacikkhez

Sinka István: Hős katona… hogy is híjják?

Millióknak vágyaival
megy a honvéd, mint a vihar,
s virágot vet a Szamosba,
hogy a népek könnye helyett
a víz a virágot mossa.

Hős katona… hogy is híjják?
száz éve honvédnek írják –
névszerint tán Kis Andrásnak,
– ősebb ős száz uraságnál,
kiknek otthon szép boglyát rak.

szozattovabbacikkhez

Döbrentei Kornél: A rendíthetetlen lovag

                    Gróf Tisza István szoboravatására

Hazával házalók védhetnek hont?
Hasznot, éber orruk ha megorront,
megkaparintják az Idő Rostát.
Honnan a jog, rájuk ki ruházta át,
hogy kény és kedv szerint kihullassák,
ki szabad, s kőműves páholyba ront,
karddal és elmeéllel nemet mond,
mert a Kárpátok magasán túllát,
s néz ördögbugyra-forgy Európát.

szozattovabbacikkhez

Garai Gábor: Magyarul

Miféle beszéd ez?
                       Idegen meg nem érti.
S aki csak ezt beszéli –
                           mindenütt idegen.

magyarcimer

szozattovabbacikkhez

Madách Imre - Keresztury Dezső: Csák végnapjai

CSÁK     Megállj!
Azért küzdjünk tán, hogy Károly helyett
Svábot, csehet emeljünk trónusunkra?
Vagy hozzunk trón ellen köztársaságot?
De ki bírja meg ezt körületek?
Nem Róma e hon, melynek harci lelke
A lemondásban nyert polgárerényt.
Itt minden szív rangot, hasznot eseng,
S ha nincs felettök egy erős ököl,
Egymást rabolják, egymást üldözik.
Szentek hona csak a köztársaság,
S melyben élünk, jaj: e hon latroké.

szozattovabbacikkhez

Sajó Sándor: A felföld

Kárpátoknak bérce, völgye,
Fenyveserdő, rengeteg…
Dicső költő! Tán csodálod,
Ám azért csak mit neked!
Az aranykalásszal ékes
Nagy alföldi rónaság.
Duna-Tisza sík vidéke
A te bölcsőd és hazád.

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang Balassi MH2018 2 1 doni MH2018 1 1 Százgyökerű szív2 1 karpattradedia Kitörés túra előadás lelkisegély1 lelkisegély2 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf