Tóth Endre: Elhagyott gyár

elhagyottgyarAz elhagyott, néma gyár
a tanyák és a halmok között
mozdulatlan áll.
Kietlen udvarán
térdig ér a csalán.
Riadt károgással szállnak fel
avarjak, ha ember arra megy,
keskeny sínpárja homokba
süppedt és benőtte a gyep.
Kéménye az égre mered,
mint egy felnyújtott
esdeklő emberi kar,
de már alapját ingatja
a sok kiállott vihar.

szozattovabbacikkhez

Wass Albert: Százéves dal az ismeretlen bujdosóról

    Ne várj ma tőlem zengő éneket hősi időkről. Íródeákod tollát utálat és szégyen tartja kötözve. S babonázzák szemét lidérces kerge tüzek.
    Kossuth és Petőfi nevét kívánod hallani tán? Nosza nyisd ki füled: céda ripőkök ma minden útszéli bordély kapujában cégérül rikoltják e szent neveket! Hősök fattya ma minden orozva lopő s a börtönök őre Kossuth nevét hirdeti őse gyanánt.
    Nem testvér, ne várj ma zengő éneket tőlem. E szent neveket én jobban tisztelem annál, semhogy a csürhével együtt üvölteném őket.
    Ám mégis szólok egy hősről. Egy árva vitézről mondok el egyszerű dalt. Nevét nem rótták olimpuszi kőbe a rosszkedvű múzsák. Késő utódok sem fontak babért emléke köré. Jeltelen sírját befújta a szél valahol s az idő belepte mohával.

szozattovabbacikkhez

Zsabka Kálmán: Sorsunk

Én édes, drága, bús hazám, imádott nemzetem,
Olyan szegény vagy, mint a fa ősszel az útfelen.
   És rongyos, tépett, meggyötört,
   Vihartól, vésztől összetört.
Jaj! koldus vagy a koldusabb bitangok küszöbén
És tengődsz alamizsnákon, sírva, akárcsak én.

De nemcsak szegény, árva is, ezerszer árva vagy!
Óh hazám! többé magzatod megnőni sose hagyd,
   Mert lásd, most minden rossz kölyök
   Rongyod cibálva kiröhög,
A nálad nagyobb nyomorék is sárral megdobál
És védőd – senki sincs, csak én… de rám is hull a sár.

szozattovabbacikkhez

Törőcsik Attila: Historiográfia - A történetírás történetisége

az emberiségnek nincsen történelme, csak korlátlan számú történet létezik, amely az emberi élet minden lehetséges aspektusát érinti…”
                                                                                                                                               Karl Popper

Bevezetés

    Ha feltesszük azt a kérdést, hogy mi a történelem, a megkérdezettek túlnyomó többsége azt válaszolja, hogy az emberiség története. Ilyen egyszerű lenne a válasz? Akkor miért látja ugyanazt az eseményt másképpen akár még két ember is, hiszen látszólag magától értetődő, hogy ugyanazt a történést élik át. A legjelentéktelenebb esemény is másként látszik, ha különböző nézőpontból tekintünk rá, ha ifjúként vagy idős, sokat látott emberként észleljük, de kis idő elteltével is más-más emlékképeket csal elő, mint a megtörténtekor, így megint más nyomokat hagy meg bennünk.

szozattovabbacikkhez

Farkas Árpád: Zsoltár

Lekeveredtünk ismét az állatokkal,
és feléd nyújtott tenyerünket
a zápor szögeivel vered át, uram,
és mérgezettek a te zivataraid,
és a te látogatásaid kénnel és kámforral valók.
Állunk ideszegezve hideg szögeidtől,
állunk kétlábra ágaskodva,
állunk dicséretedre.

És hurkásan csurognak alá
tekintetünk ablakain a te vizeid,
alázuhognak
gyermekkorunk könyörgő rétjeire,
csöngős csikaira,
göndör bárányaira,
szelíd füveire,
arany almáira.

zsoltaroskonyv

szozattovabbacikkhez

Kányádi Sándor: Isten háta mögött

üres az istálló s a jászol
idén se lesz nálunk karácsony
hiába vártok
nem jönnek a három királyok

sok dolga van a teremtőnek
mindenkivel ő sem törődhet
messzi a csillag
mindenüvé nem világíthat

megértjük persze mit tehetnénk
de oly sötétek az esték
s a szeretetnek
hiánya nagyon dideregtet

előrelátó vagy de mégis
nézz uram a hátad mögé is
ott is lakoznak
s örülnének a mosolyodnak

Móra László: Istenhez utazóban

A mi fészkünket nem mi építettük,
Hanem az Isten.
Itt soha sincsen
Hideg. Se durva szél itt nem hegedül.
Itt csak boldogság, s mi boldog négyen
Élünk együtt.

A mi fészkünkben fehérek a színek.
Itt szép a tegnap,
Bíztat a holnap.
Itt mindig, mindig szaladnak a percek.
Boldogok vagyunk… Tanul a két gyermek.

szozattovabbacikkhez

Puszta Sándor: Legvégső imám

Te voltál mindig minden
életem első és utolsó sora
az első lépés legvégső távlat
az első és utolsó vacsora

utolsó előtti is Te légy

plehkrisztus

Rab Zsuzsa: Keserű zsoltár

   Kezeid formáltak engem és készítének egészen körös-
körül, és mégis megrontasz engem?!
   Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy
készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
                                                    /Jób, 10; 8-9/

   Kevesen voltunk és gyöngék voltunk, vértünk a mi lágy bőrünk és pajzsunk üres tenyerünk és fegyverünk a te igazságodnak fegyvere.
   Nem csüggedtünk azért, ha a te orcád ritkán fordult hozzánk, mert szétszóratott néped fiai közül mindig akadt egy-egy, aki befogadjon.
   És amikor megfanyarodotta mi szánk az erdők gyümölcsétől és amikor a mi inaink elfáradtak, éhünkben és szomjunkban és fáradalmunkban a te nevedet hajtogattuk bizodalommal.

szozattovabbacikkhez

Tornai József: Az isten-semmi

        Te voltál ott a hó fölött
                        a kopár fa ágán,
midőn kamaszkoromban
              síléceimmel dombról-
                             dombra
       feléd suhantam,
                  te hívtál, hogy ott maradjak
a hidegben,
            a téli dercés köd-hálóban is,
             te voltál a síkság homály-szoknyájába
            belenyilazó rétisas-vijjogás,
                   te voltál, mikor gyerek-révületben
hókristályok körme
                 kaparászta a kis szoba hunyorgó
                     ablakát,
                      te voltál a lábom előtt feketedő
                      hosszú-nyelvű mocsár,
                      te voltál a bíbicek szakadatlanul
villogó jajgatása,

szozattovabbacikkhez

Mécs László: Fiatal magyaroknak írtam

Fiúk, féltett, szerelmetes öcséim, hetyke hőseink,
divatba jött: a verklitek újabban egyet kornyikál:
a béna vének bűneit, irigylitek Olympusuk
Zeus-pálcáit s éhesen rongyos babéraikra vágytok.

Mijük van nékik? Semmijük. Préposti gyűrű ujjukon,
kitüntetés a mellükön, kegyelmes címjük, rangjaik,
öreg lelkük odvában a bölcsesség barna baglya ül,
joguk van élni nékik is s ez kell nekik az életükhöz.

szozattovabbacikkhez

Rakovszky József: Honvágy

Akik honuktól távol estek,
miképpen én is egy napon,
valamit mindig úgy keresnek
a földön, égen, csillagon.
A szívük kellős közepében
valami jajgat, valami fáj.
Csak egy segít e szenvedésben:
ha feltűnik a hazai táj!

sator hegyA messzeség ködén keresztül
a vágyam fénysugára rezdül,
s megáll a bércek homlokán.
Onnét tekint lelkem a tájra,
ahol fiát szeretve várja
fenyőktől ékes, kis Hazám.

szozattovabbacikkhez

Somló Sári: Tomboljatok!

Tomboljatok új élet hírnöki!
Száguldjatok kerengő fellegek!
Zúgó, viharzó, lázító szelek!
Tépjétek fel a föld göröngyeit!
Hogy feltáruljon méhe mint kehely,
Világra szülje szörnyetegjeit,
S termékenysége részegítse vágyra
S vadítsa zúzó életakarásra
E százszor megcsalatott embertörzset,
E rágalomba fojtott termőföldet,
Hogy egy maga helyén – száz kalászt szakasszon,
Rügye repesszen – sziklaóriást,
Hogy minden átok száz bosszút fakasszon
És minden könnycsepp – vérleszámolást…

Tomboljatok ti lázító szelek!
Dévény – a Tátra – s Hargita között!
A földnek bődül harci harsonása,
Termés fogan! – és kaszát fen a gazda
Egy kánaáni élet aratásra!…

Tóth Ferenc: Égig érő erdőn

eletfa2Első kakasszókor
Levelekkel üzent:
Szállj el, madár, szállj el
Hollómadár-házhoz!
Égig érő erdőn
Lesz a te szállásod,
Hogyha madár leszel,
Szárnyadat emelem,
Hollómadár-szárnyon
Hogyha meglelsz engem.

Másod kakasszókor
Ágaival üzent:
Hogyha folyóm leszel,
Medredet apaszd ki:
Égig folyó erdő
Tudjon abba folyni.
Hogyha felhőm leszel,
Fáimon vérzel el;
Erdő-ölelésben
Hullsz a levelekkel.

szozattovabbacikkhez

Vargha Gyula: A halál hídjánál

Körülöttem a tél hava pelyhez,
A föld hólepte, fehér.
Elértem a hídhoz, amelyhez
Egyszer mindenki elér.

Rozoga rossz híd, mélyen alatta
A meg-megakadt
Jégtorlatokat
Rohanó folyam árja ragadja,
Bömbölve vadul.

Odatúl
Nem látszik a part,
De a hóban a nyom
Minid, mind oda tart.
Szememet behunyom,
Ajkamat összeszorítom,
Úgy megyek által a hídon.

Wass Albert: Fekete gálya a Sajón

Most indulok útnak,
most tépte el a szél a láncát
valahol a fűzek alatt,
fekete rönk, fekete gálya,
halad, halad.

Tölgyfa volt. Bús magyar tölgyfa,
fekete hant sötét lakója,
mokányképű és érckemény,
hányiveti betyár legény:
akárcsak a mi sorsunk volna.

Mi is egyszer leroskadunk,
s akkor hajrá, magyar kedvvel,
törött derékkal, szürke fejjel
ragad tovább nagy vizek árja,
s leszünk azontúl fekete koporsó:
parttól szakadt és partjavesztett gálya.

Mindszenty József: Karácsonyi szentbeszéd

    Kedves Híveim és Testvéreim!
    Az Ige testté lőn és miköztünk lakozik. Az Apostol szerint megjelent a mi Üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete az Ő végtelen irgalmából. Az angyalok kezdik és mi emberek folytatjuk: Dicsőség a  magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek.
    De támad bennünk a kérdés: Szól-e a karácsony a menekült hontalanoknak is? Igen, hisz senki se áll olyan közel Istenhez, mint a romlatlan gyermek és a szenvedő, gyötrődő felnőtt. A ma Született is zarándok a földön a maga 33 földi évével. Az első Karácsonyon, az ő nagy útján a sajátjába jött és övéi nem fogadták be. Ezért szorul ki Betlehembe, istállóba, a barmok világába. Az Ő udvarlói az emberi közösségtől távol élő pásztorok és a messze Mezopotámiában vagy Asszíriában élő napkeleti bölcsek, akik a Messiás rendkívüli csillagára indultak útnak lassan imbolygó tevéken.

szozattovabbacikkhez

A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1946-os karácsonyi körlevele a felvidéki magyarellenes jogtiprásokról /részlet/

Kedves Híveink! Az Egyház hajóját viharos tengeren bölcsen kormányzó Szentséges Atyánk azt állapította meg 1945. évi karácsonyi szózatában, hogy a béke, amely után oly sóvárogva áhítoznak a népek, egyre távolodik tőlünk. Az emberek fiai csüggedt madarakként tekintenek a ködbevesző békeremények felé. A világ azt a békét, amely neki nincs, nem adhatja meg. A nemzetek és hatalmasok tárgyalják a béke ügyét. De a béke, a lelkek megbékélése, akárhányszor és bárhol fogjanak hozzá, nem akar elkövetkezni, mert nemcsak fennen hirdetett elveiket felejtik ki belőle, hanem figyelmen kívül hagyják az igazság és szeretet elengedhetetlen alapelveit is, vagyis az egyetlen alapot, a mi Urunk Jézus Krisztust (Kor. I. 3, 11.).

szozattovabbacikkhez

Bartalis János: Isten kezében

Jött villámcsapás, jött fegyver.
Jött fergeteg.
Jött emberek hálátlansága.
Jött kegyetlenség, jött bűn.
Jött éhség és szomorúság.
Jött megalázás.
Jött üldözés és megpróbáltatás.
Jött bujdosás lélek-pusztában
és nem volt hová lehajtani fejet.
Jött kínszenvedés, Krisztus hét szenvedése.
Jött korbácsütés testen és lelken.
Jött börtön…
Nagy bajomban mindig csak azt mondtam:
„Isten kezében vagyunk
és ott vagyunk a legjobb helyen.”

szozattovabbacikkhez

Sidló András: Csendes elődeim

…rossz idők járnak

Csendes, jámbor elődeim.
Vaskapcsos könyvekre hajló
Együgyű, istenfélő, szűzi lelkek.
Betűmagoknak álmatag vetői,
Kiknek aranybetű raratása scak
Életük végén látott Pál-napot.

Csendes, jámbor elődeim.
Krisztust ismerő papmagyarok,
Kik kevesebb búját, bántalmát
Láttátok, kinézvén a szürke
Szűk cellák barnás rácsain, a
Kereszten törődő árva magyarnak.

szozattovabbacikkhez

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf