Petri Mór: Magyar dal
Vándor madár száll messze délre,
Most a hazáját hagyta el.
De mindhiába fény, virág ott!
Nem hódítják meg új világok
Szíve csak vissza-visszaver.
Hogy hagyhatnám el én hazámat,
Mikor a dal csak itt hevít?
Itt sújt az élet annyi terhe,
De szállok új erőre kelve,
Ha látom völgyét, bérceit.
Eszményeim szárnya letörnék
Új földön, új égbolt alatt.
Csak addig bíztat, vonz az élet,
Míg magyar a föld, hova lépek
S szívemből magyar dal fakad.
Felolvasta a szerző az Erdélyi Irodalmi Társaság 1891. márc. ülésén.
– Erdélyi Híradó 1891. 56. sz. –
Méhner Vilmos Regélő Bécsi Naptára, 1923. évre. 63. l.