Petri Mór: Magyar dal

Vándor madár száll messze délre,
Most a hazáját hagyta el.
De mindhiába fény, virág ott!
Nem hódítják meg új világok
Szíve csak vissza-visszaver.

Hogy hagyhatnám el én hazámat,
Mikor a dal csak itt hevít?
Itt sújt az élet annyi terhe,
De szállok új erőre kelve,
Ha látom völgyét, bérceit.

Eszményeim szárnya letörnék
Új földön, új égbolt alatt.
Csak addig bíztat, vonz az élet,
Míg magyar a föld, hova lépek
S szívemből magyar dal fakad.

Felolvasta a szerző az Erdélyi Irodalmi Társaság 1891. márc. ülésén.
 – Erdélyi Híradó 1891. 56. sz. –
Méhner Vilmos Regélő Bécsi Naptára, 1923. évre. 63. l.

szozattv


szozat a tiszta hang GYG átad4 3 1 Gyóni 2. 170620GyoniGeza Határterületen szolgálnak Ordo liturgicus Budapestinensis KONDOR_MEGHIVO
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo