Mindszenty József: A prímás válasza a kommunista támadásokra

/1948. NOVEMBER 18-n a nemzethez intézett szózatában Mindszenty bíboros válaszolt Dinnyés Lajos miniszterelnök vádjaira, megvilágítva az ellen hozott határozatok, valamint a „kenyér és személyes szabadság elvesztésével megerőszakolt egyének” nyilatkozatainak jogi értékét.

A hercegprímás szózata:/

Hetek óta azonos „határozatokat” hoznak ellenem Csonka-Magyarország helységeiben. Elítélik az 1947-48-as években az ország gócpontjain rendezett Mária-napokon általam „szított ellenforradalmat és népellenességet”. Panaszkodnak az Egyház és az állam közt a megegyezés elmaradása miatt. Követelik a „káros tevékenység” megakadályozását.

A Boldogasszony éve keretében megrendezett Mária-napok célja a hagyományos magyar Mária-tisztelet elmélyítése és a vallásos öntudat erősítése. Soha olyan kérdés, amely merőben politikai, szóba nem került a Mária-napokon. Ellenben Hirdettük ott a Mária-erények és Mária-tisztelet mellett a Tízparancsolatot, az emberi méltóságot, a szeretetet, az igazságot.

A kitűzött célt a Mária-napok elérték. Az ítélethozatalra hivatott magyar püspöki kar november 3-án köszönő iratában ezt megállapítja. A Mária-napokkal kapcsolatos támadásokkal szemben azonosította magát velem. Ugyanezt tanúsítják az ország közvéleményét jelentő azok a milliók, akiknek hősiesen áldozatos kitartásával szemben az alkalmazókat mélyen lealacsonyító, a demokratikus törvényekben biztosított vallásszabadsággal össze nem egyeztethető annyi eszközt kellett igénybe venni és mégis sikertelenül.

Ami a „határozatok” jogi értékét illeti, meg kell állapítani: annyi hivatalos ígéret ellenére a második világháború óta – a fővárost kivéve – mind ez ideig kimaradtak az önkormányzati választások. Ami határozatot tehát a vármegyékben, városokban, községekben hoznak, annak valójában jogalapja nincs. A kenyér és személyes szabadság elvesztésével megerőszakolt egyének megnyilatkoztatása az ország némaságra kárhoztatott, az alkotmány önkormányzati sáncaiból kizárt egész közvéleményével szemben komolytalan játék a közélettel. A demokrácia szólásszabadsága úgy jelentkezik ezekben, hogy ellentmondást kizárva és ha – mint felemelő példák mutatják – mégis van demokrácia-biztosította kritika, elbocsátást vagy más hasonló beavatkozást von maga után. Ezeknek szenvedése nekem mélyen fáj. A kényszerrel szembekerülőké minden részvétem. Az erősség és hűség gyönyörű példái meghatnak.

Ami a „sérelmeket” illeti, mint kezdettől fogva mindig, most is adósak a cáfolattal. Már kértük, hogy a kormány tegye közzé panaszolt levelemet és bocsássa ország-világ közvéleményének ítélete alá. Ez nem történt meg. Ragaszkodnak az ingoványos általánosságokhoz.

Hogy nincs megegyezés Egyház és állam, illetőleg helysebben pártok közt, erre nézve mindenki tudja, hogy csak háromhónapos késéssel érkezett meg a meghívó az Egyházhoz arra a tárgyalásra, amelyre készségét ország-világ előtt ismételten kifejezte. Addig hirdették az Egyházat érintő kérdéseknek csak előzetes tárgyalással való elintézését, amíg épp a leglényegesebb ilyen kérdést, az iskolaügyet, egyoldalúan intézték el épp a meghívó megérkezése idején. A bűnbak szerepét természetesen az Egyháznak juttatják.

Van valami elgondolkoztató abban is, hogy a Péliföldszentkereszen, Máriagyüdön, Baján, Celldömölkön, stb. rendezett Mária-napik körül nem az Egyház, hanem az erőszak oldalán panaszkodnak.

Annak a kőhidai fegyháznak falai közül küldenek hangos üzenetet, amelynek Bajcsy-Zsilinszky Endrével egyidejűleg 26 papommal foglya voltam. Ezt talán tudhatnák azok is, akik nem ott, vagy egyáltalában sehol sem voltak akkor fogságban.

Ám nyugodtan nézem a mesterségesen felkorbácsolt hullámokat. Azon a helyen, ahol nem pártok, de az Apostoli Szentszék kegyéből és bizalmából őrt állok, a tajtékzó hullámok nem szokatlanok. A történelem változatos. Két elődöm a harctéren esett el. Kettőt összes javaitól konfiskálással megfosztottak. Vitéz Jánost fogságba vetették. Matinuzzi a hatalmasoktól felfogadott orgyilkosok kezétől esett el. Pázmányt, a legnagyobbat száműzték. Károly Ambrus a betegek látogatása közepette a valóban pusztító ragály áldozata lett. Elődeim közül senki sem állott ennyire eszközök híjával, mint én. Annyi célzatosan megszőtt, százszor megcáfolt, de konokul tovább hirdetett valótlanság nem tajtékzott mind a hetvennyolc elődöm körül, mint körülöttem.

Állok Istenért, Egyházért, Hazáért, mert ezt a kötelességet rója rám a nagyvilágon legárvább népem történelmi szolgálata. Nemzetem szenvedése mellett a magam sorsa nem fontos.

Nem vádolom vádlóimat. Ha a helyzetet időnként megvilágítani kényszerülök, az csak nemzetem feltörő fájdalma, kicsorduló könnye, megjáró igazsága. Imádkozom az igazság és szeretet világáért. Azokért is, akik Mesterem szava szerint nem tudják, mit cselekszenek; szívből megbocsátok nekik.

                                                                                                                                                                           Mindszenty József s. k.
                                                                                                                                                                           bíboros, hercegprímás
                                                                                                                                                                                esztergomi érsek

                                                                                                                                                                                                                                                               1948. november 18.

szozattv


szozat a tiszta hang szentkorona OMLI Meghívó Hazatért liliomok aversereje Horthy szobor avatás arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo