Gittai István: Pipacs

És megjelenik a pipacs, hozza a búzatáblát, 
a kéken égő pacsirtát. Ő maga az útszélen 
színtelen. 
És első szavam: hol hagytad fenséges 
bíborszíned? 
És felel ő: lám, csak kelléknek szánsz, színem 
hatalmára vágysz, s a beteljesülésért 
mindent elkövetsz, hogy kedélyed virulni lássék; 
engem megidéztél, és jöttem én, a vihartúlélte 
pipacs: gyökérrel, szárral, levéllel.