Prohászka Ottokár: Jézus ördögöt űz ki

«Jézus megfenyegeté a tisztátalan lelket, mondván: siket és néma lélek, én parancsolom neked, menj ki belőle… s kiméne belőle.» (Márk 9, 24.)

a) Fönt a Táboron a dicsőséges Krisztus a lélek ünnepét üli, mely a földre mennyországot varázsolt s lehozza közénk a szenteket, Mózest, Illést; lent pedig a lelki erőtlenség s a testi nyomorúság gyötri az embereket; a lélek megfúl, a szellem elborul. Érezzük mindkettőt. A kontraszt óriási. De ki segítsen a mélységekben küszködő világon? Az apostolok ott állnak, de vállat vonnak, nem bírnak a nyomorúsággal, pedig Jézus tanítványai. – Így vagyunk mi is; szemben állunk sötét hatalmakkal; Jézus tanítványai is volnánk s nem bírunk velük; megalázódunk és tűrünk. – Azután jön Jézus parancsszava: «Siket és néma lélek, én parancsolok neked, menj ki belőle» s győzünk általa. Legyünk arról mindig meggyőződve, hogy sokat el is kell tűrni, nem változtathatunk raja; de azért a jóról nem mondunk le s ez alázatunkban is minek az Isten.

b) «Midőn aztán bement a házba, tanítványai kérdék őt titkon: Miért nem űzhettük mi ki azt? É mondá nekik: Ez a faj semmi által ki nem mehet, hanem csak imádság és böjtölés által.» Rozsdás a kard, nem alkalmas győzelmes harcokra; gyönge a lélek, azért nem tudja az Isten erejét kellőleg érvényesíteni a világban. Kettő kell: imádság Istennel szemben, hogy töltekezzem vele, és önmegtagadás, böjt, hogy tudjak kivetkőzni magamból s a világból. Rz úton jártak azok, kik a lelkiekben nagyot tettek; az ellenkezőn azok, kik az istenit kompromittálták a földön. Avasson föl minket a lélek imában és böjtben az isten harcaira.

c) Sok jó, buzgó pap kell. A mi korunk sok szívet von el Istentől s anyagba fojtja a lelket. Imádkozzunk s böjtöljünk, a kántorböjtben elsősorban, jó papokért. Szenvedjünk ezért. Szent István vértanú kiesdette a világ számára szent Pált, szent Alfonz Rodriguez szent Péter Clavert. Miért nincs több szent papunk? Az Úr erre azt felelte valakinek: mert nem kéritek eléggé.