Harsányi Lajos: Fegyverletétel

A holdnak mondtam: mézszínű.
A napnak: aranytollú fácán.
A szép szavak gyümölcseit
kínáltam nektek égi tálcán.

Szennyes szavakat sosem írtam.
A tollam mindig tiszta volt.
Mindig az ég ívén lebegtem,
mint a hold.

De már a láthatár felé
hanyatlik égi lángom.
Nem sok keresnivalóm
van e kerek világon.

Isten örök szerelme
lassan nyugalmat ád.
Megettem én már régen
a kenyerem javát.

A fegyveremet én soha
nem adtam senkinek.
Nem tépte ki kezemből
se nyár, se zord hideg.

De elfáradtam immár.
Az élet nagyon megvert.
Kezedbe, Istenem, hát
most leteszem a fegyvert.