Czipott György: Magyar…

emlékezz 2006-ra

lefojthatlanul
rádbugyog pöce.
napok része már,
látod. és érted
e vészt, pusztulást –
vajh fölismered
vagy csak tördeled
jól mosott kezed?

nincsen mód várni
s nincs halasztani,
élet most tiéd
s mind hatalmai,
ma kell józanság,
ma kell cselekvés.
kenyérszegéstől
csorbul konyhakés –

megsokasulnak
jósjelek köréd.
mert félrenézel.
bárha értenéd,
ha semmit teszel,
az lesz eljövő.
minden szakad és
romlik kőre kő.

az idő beért,
el kell döntened,
hogy merre mész és
ki tarthat veled,
hogy halálig állsz
tölgyként – s bármi lesz
míg tested törik –
vagy letérdepelsz.

lehet, megvérzik
majd tán gyermeked…,
vagy anyád, hogy féld,
Isten sincs veled.
ha összeroskadsz,
démon nyert erőt
és már hulla léssz
halálod előtt.

szólj s ha kell üvöltsd –
kardélig nemzet!,
lesznek majd sokan…;
s ha vég e kezdet,
ha végigűznek
kifosztott hazán,
te maradj MAGYAR,
bárki veszni szán!