Nyirő Józseffel erről-arról. /VI. rész/
„Szerelem, születés, munka és halál”
Óriási eredeti székely filmet ír, rendez és finanszíroz Nyírő József a nyáron, őszre darabot ír a Nemzetinek, karácsonykor új könyve jelenik meg.
Egyszerű penziószobában száll meg Nyírő József, ha Pestre jön. Itt fogad. Első dolga, hogy kinyitja az ablakot, és mély szippantásokkal csalogatja be a levegőt.
- Lecsukom ilyenkor a szemem – mondja tréfásan, nyírott bajusza körül hamisítatlan góbé-mosollyal –, és azzal csapom bé magam, hogy nem bérkaszárnyák között, hanem otthon vagyok, szabadban és szabadon. Mert itt mindig kicsit fogolynak érzem magam. Mert hiába no, a havas, az havas. De hagyjuk az én szűk világomat. Mi újság Pesten?
- Újság? Éppen újságért jöttünk, Jóska bátyám! Igaz, hogy Nyírő-film készül?
- Hát: beismerem. De nemcsak írok, hanem csinálok is. Emberek a havason a címe és saját produkciómban, saját művészeti vezetésem mellett készül, sőt: magam finanszírozom is. De semmi esetre sem kedvtelésből. A cél művészi és magyar feladat. Főszereplő a havasi ember, az ottani élet s az erdélyi havasok. Nem népszínmű, problémája és története általánosan emberi, a világ minden táján és minden korában megtalálható érzések, mint amilyenek: szerelem, születés, munka és halál. Ha hasonlítani lehet, akkor talán leginkább az Édes anyaföldhöz1 hasonló. Egyébként a Kopjafák és a Havasok könyve novelláiból illesztettem össze kerek egésszé. A felvételek java része otthon készül, a csíki, háromszéki havasokban és a Gyilkos-tónál. Minimális az a műtermi munka, amit a Hunniában készítünk. Hogy érdekes próbálkozásom végre kivitelre kerül, abban sokat köszönhetek báró Wlassits államtitkár, Balogh László és Bingerth János megértésének.
- Szereplők?
- Ebben is újat hozunk, és az egész filmben egy kicsit példánk az új orosz stílus. Már megszerveztem otthon körülbelül kétezer statisztát, sőt: az összes epizódszerepeket sem színészek, hanem havasi székelyek játsszák. A szakmai munkát is székelyek végzik, a fiatal Szőts István a rendező, aki évek óta dolgozik a Hunniában, s az operatőr Makay Árpád2. Az összes székely származású pesti színészek játszanak a filmen, és a két főszereplő is saját felfedezésem. Fiatalok, akiket most próbálunk ki, s nevük csak akkor közölhető, ha a próba sikerült. Július elején kezdjük a forgatást a havason, ahol már egész népem nagy szereplési izgalomban van. Két hónapig tart az egész munka.
- Hallottuk a Nemzetiben, hogy ősszel új darabot mutatnak be. Már kész?
- A szerződés igen, de a darab nem! Vígjátékot ígértem a Nemzeti Színháznak a székely tréfacsinálásról, és ha nincs is még készen, a téma már útban van… Éppen összevág a karácsonykor megjelenő új könyvemmel, amelyben az ősi székely humort, tréfacsinálást, vidám, eredeti ízű történeteket gyűjtök össze Kacagó székelyek címmel. Mivel már régi tervem ez a munka, s már vele is kezdtem, önként adódott, hogy ebből a körből támasszak háromfelvonásos vígjátékot irodalmi feltálalásban, de székelyül. Egyébként mondok a lapotoknak egy érdekes dolgot, amire magam is csak utólag jöttem rá. Éspedig azt, hogy újabb dolgaim javarészt a humor jegyében születtek, szemben azokkal a régi, halálosan tragikus történetekkel, amelyek több könyvemet jellemezték. De ez nem véletlen, mert már érzem, tudom, hogy ez a felszabadulásunkkal van kapcsolatban. És ez benne az érdekes… Hogy van egy nép, amely minden században sokat mesélt a halálról, de ha felszabadul, már vidáman jár, nemcsak a szíve, de az esze is…
- Hogy van a család?
- Haj, Csaba, a fiam már nagy fiú! Gimnáziumba jár! Az előbbi halál-témáról meg Csabáról eszembe jut valami kedves dolog. A Kopjafák és egyéb szomorú, haláltörténetes ciklusom után több elégedetlenséget hallottam, hogy jaj, unjuk már a sok szomorúságot, elég szomorú az élet stb. Közbevetőleg megjegyzem, hogy az első komoly anyagi sikert éppen a halálban bővelkedő Kopjafáknak köszönhetem. Szóval Haáz Rudolf festő-barátom is megtámadott szűk családi körben, hogy: „Jóska, aztán már elég legyen a halálból”. Csaba (akkor még jóval ifjabb volt) erre haragosan felugrott, és odavetette: „Sohse bántsa Rudi bácsi a halált, mert mi igenis szeretjük. Tudja meg Rudi bácsi, hogy a halál a mi családfenntartónk!” Hát nem kedves? – kérdi hangos kacagással Nyírő József, miközben magas góbé-homloka alatt úgy ragyog a szeme, ahogy csak író-apáé tud, mikor a kisfia talpraesetten szól bölcset, igazat és találót…
Film Színház Irodalom, 1941. június 20-26.
(IV. évf. 25. szám), 5. oldal
Kováts Attila
/1/ Az Édes anyaföld című Sidney Franklin rendezte amerikai filmdrámát 1937-ben mutatták be. A női főszereplő: Suise Rainer és az operatőr: Karl Freud kiváló művészi teljesítménye okán kétszeresen Oscar-díjas film, a Nobel-díjas Pearl S. Buck azonos című regénye alapján készült.
/2/ Nyírő József és Szőts István Emberek a havason című filmjének két operatőrje volt: Fekte Ferenc és Makay Árpád. Az utóbbi a helyszíni, csíksomlyói felvételeket készítette.
