Péter Erika gyerekzetei februárra - illusztráció: Papp Anikó Mira
Barnamedvés
Van egy híres Mackóváros,
ott él Barna Mackó János.
Így hívják a medvepapát.
Barna házban él a család.
János neje: Barna Magdus,
fiuk: Barna Mackó Barnus.
Mackóéknál minden barna,
fal, ágy, lámpa, cipőpaszta.
Göndike a négerbaba
csörgőjáték volt valaha.
Barna tálkán barna csésze,
májas hurka sül ebédre.
Kakaókrém van egy tálba’,
Magdus titkon megdézsmálja.
Ebéd után barna torta,
s még barnább a medvék orra!
Teodor, a jegesmedve
Teó, a kis jegesmedve,
korcsolyázna reggel, este.
Most tanulta nem oly régen,
hogy siklani jó a jégen.
Medve papa inti – Vigyázz,
vékony jégen nehogy cikázz!
A jégszikla széle éles,
ne menj oda, mert veszélyes! –
Medve mama szintén óvja,
de nem hallgat a jó szóra.
Egy nagy dupla szaltót ugrik,
s jaj, a vízbe belecsúszik.
Felhorzsolja térdét a jég,
nyalogatja fájó sebét.
Teó sír-rí, szipog, makog.
– Papa, máskor szót fogadok!–
Az étvágytalan maci
Tavasszal született
Bendegúz, a medve.
Lassan itt van a tél
s enni nincsen kedve.
Olyan sovány szegény,
a szél majd elfújja,
medverokonsága
egész nap szapulja.
– Aludnod kell télen,
enned kell eleget,
a barlang mélyében
éhhalál fenyeget! –
Visznek a mackónak
málnát, körtét, mézet,
megszólal Bendegúz
– Hiszen ez mind édes! –
Visszajön étvágya
Bendegúznak végre,
szép, meleg bundával
vár a hideg télre.
Pályamódosítás
Nagy bajban van
Morci medve.
Időjósként mit tehetne?
Február lett,
másodika!
Vajon mit ír a krónika?
Ha a napnak
morc a kedve
szundikálhat még a medve!
Ha süt a nap
s árnyát látja,
nem alhat már szegény pára.
Csakhogy bolond
lett az óra.
Világgá ment javítója.
Morci dörmög.
– Most mit tegyek?
Bakot lőni nem szeretek! –
Szomorkodik
szegény flótás.
Nem vállal több időjóslást!
És döntést hoz,
jót és nagyot:
elvégez egy tanfolyamot.
Ekként váltott
pályát maci:
jógát fog majd tanítani!
A kíváncsi maci
Hullik a hó csöndben,
belepi a dombot,
mohapárnák között
három medve hortyog.
Lépes mézet szednek
álmukban a praclik,
ám a kicsi kandi
nyugtalanul alszik.
Sosem látott havat
a kíváncsi medve,
ébred s kelti mamát.
Hógolyózni menne.
– Unom már az alvást,
játszanék a hóban!–
sírdogál a maci
s kikukucskál gyorsan.
Laposakat pislog,
álmos még a legény
s lám az első buckán
hasra pottyan szegény.
Medvemama brummog,
sajnálja a kölyköt,
de mérge már elszáll.
Altatódalt dörmög.
Medve- módra
Nyár végén a lepkék
mellőzik a randit,
legtöbb medve-módra
téli álmot alszik.
Egyik fába bújik,
barlangba a másik,
harmadik padláson
lim-lom közt tanyázik.
A negyedik lepke
tériszonytól szenved,
ő a pincét véli
remek rejtekhelynek.
Ez a téli alvás
medve-módra izgat:
megúszhatnám vele
a fűtési díjat.