Jóna Dávid: Költőpénz

Jóna Dávid KöltőpénzEz botrányos, botrányos ez a könyv! Nem lehet ilyen sorokat leírni:

„Korona presszó, ötven év múlva,
figyelve hallgat, s érti, mit kell,
fölötte marad a múlandóságnak,
mint folyóban úszó hungarocell.”

az ember, az olvasó ezt nem bírja el! Olyan látást ad versei által Dávid nekünk, amiken keresztül belelátunk egy ember „kifilézett lazac” életébe, a „feledés ellenszegülésébe”, elvisz minket az „arles-i templomba”, úgy hogy „matt” verse meg fényes, míg megmutat egy versbenszületett

Balatont a „Balatoni anzix”-ban nekünk a költő, ilyen sorokkal:

„Itt valahogy közelebb van az ég,
látom, ahogy a felhő Badacsony kúpjának nekiront,
létező része vagy a nagy egésznek,
alig karnyújtásnyira a horizont.”

Így nem lehet vallani feleségének, Sárának, mert az ember elsírja magát, olyan szép:

„Szemed olyan,
mint mikor mézet csorgatnak az őszre,
kora esti napfényt a gabonamezőkre,
aranysárga, barna, nem is tudom milyen,
ahogy toszkán táj fürdik napfényeiben.”

Habár, évtizedek óta ismerem Dávidot, mindig kikészítenek az írásai, ha a betűi: lasszók, tényleg el tudja velük kapni a „Hóvihart”, a „Gyermekkort”.

Hosszú éveken keresztül írtunk egy Gazduram versválaszt egymásnak, mindig mondtam: hogy eldobom a tollamat (el is dobtam), mert nem lehetett arra válaszolni, amit írt…kérem a kedves olvasót, nehogy eldobja Dávid könyvét, mikor kortárs költőinknek írt versválaszokat, tükörverseket, ahogy ő írta: „rezonálok, reflektálok, válaszolok….magamra vetítem őket”, hiszen ezek, maguk a válaszok, nem is tudnánk rájuk mit írni, mert olyan felhatalmazás ez, amit csak a legkiválóbb költők kapnak, hogy egy mini földrengést, költészet fókuszba gyűlt szerelmet, bölcsességtől sercegő íróniát tudjanak egy veszélyes- megnyugtató könyvön keresztül a kezünkbe adni, hogy tanúivá vállhasunk ezeknek a recenzión, reklámokon, eladhatóságon is túlmutató vallomásoknak.

Ajándék a „Költőpénz” c. verseskötet, mert valójában megfizethetetlen, a lélek olyan ritmusával ringat el minket, hogy a sorok végei kilengenek egymáshoz érve, megkongatva a rímet, aminek visszhangja cseng bennünk: „nagyon/padon ; lélek/svédek; hogy ki ő/a teremtő; szoftverhiba/tudatalattiba; igaz ember/tükörtenger; éppen arra jár/irigyel a szódagyár”.

hiszen Dávid, mindegyik verse egy kavics („hogy a kavicsot felemeljem/ne csak odébb rúgjam”), egy igazi dávidi parittya, amitől ledőlnek világunkba szorult szürke, hétköznapi óriásaink.

 

Mély hálával, köszönettel, barátsággal:

Szentjánosi Csaba

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf