Egy letűnt komáromi valóság: a „fecskefészkek“ lakói

Jókai, Klapka, Lehár és számtalan további jeles személyiség városa történetének dicsőséges fejezetei között akad kevésbé fényes is, amely nem a hősies helytállásról, irodalmi vagy épp zeneszerzői munkásságról, hanem a szegénységről és a szükségről, s a nehéz körülmények között is megőrzött méltóságról szól. Ilyen az úgynevezett fecskefészkek története, mely ebben az esetben nem kedves madarunk fészkét jelenti, hanem a nyomor szülte kényszermegoldást.
Valamikor az impériumváltás idején, az ínséges húszas években, amikor nem mindenkinek tellett házra, lakásra, épp megürült a várost övező erődrendszer, ahol korábban katonaság állomásozott. Ezt a lehetőséget ragadták meg más megoldás híján a komáromi szegények, akik beköltöztek a bástyák megüresedett boltíves helyiségeibe. Az erőd falai pedig, melyek túléltek harcokat, ostromokat, ellenálltak az ágyúgolyók erejének, ezúttal biztos menedéket nyújtottak a szükségből oda költözőknek.