Száz éve kezdődött a felvidéki magyarság tragédiájának első stációja

A felvidéki (vagy felföldi) magyarság sorstragédiáinak első stációja 1919-ben kezdődött. Száz éve történt, s a mai napig alig tudunk, hallunk róla. Elődeink nem beszéltek erről, elnémították őket az egymást követő rendszerek. Az itt élő magyar családok ezreit tépázta meg az elmúlt száz évben váltakozó rendszerek fasizmusa, kommunizmusa, rabló és diktatórikus hatalma.
Az 1919-es áldozatokról civil kutatók jóvoltából ugyan találunk egy-egy adatot, de sem a történészek, sem a társadalmi szervezetek, pártok, civilek nem foglalkoznak e témával, pedig oly sokszor hangoztatjuk, hogy „a múlt nélkül nincs jelen és nincs jövő”. Nemzedékek váltják egymást, melyek azt sem tudják, mi volt a vörös terror, a cseh megszállás, hol gyökerezik a mi fogyatkozásunk, közönyünk, mit hoztunk magunkkal, s mit tanulnak ebből a gyermekeink az iskolákban. Igaz, már a mai pedagógusaink sem tanultak ebből semmit, s nem is fontos számukra erről tájékozódni.