Az örök áfium évszázada múltán

Az elszakított magyar területek magyarsága immár száz esztendeje bűnre és istentagadásra van kényszerítve. Még jó, hogy ennyien is megmaradtunk ebben a szorongattatásban.
A háborúcsinálók kegyelméből hatalomba ültetettek tudják jól, hogy ez a föld őket nem illeti, de az ajándékot meg kell szolgálniuk, ezért el kell tüntetniük a nyomát is annak, hogy másé lett volna egykoron. Kerékbe kell hát törni a leigázottak álmait, emlékeit és gondolatait is, eszükbe ne jusson más, mint amit a megszálló hatalom tanít. Éppen ezért a tízparancsolat ismeretét is korlátozniuk kell, és amikor az apák és anyák tiszteletéről szólnak, akkor a mostohák nyelvének, hagyományainak, szokásainak a szeretetét kell beléjük nevelni. Csak hát, ahogy egyszer egy bölcs ember mondta, akinek megingatják a hagyománytiszteletét, annak a törvénytisztelete is meggyengül, ez pedig rendbontáshoz vezet, és szép csendesen széthullik minden, mert egyetlen parancs megszegése is istenkáromlás. Isten pedig mindennek a tartópillére. Fel kell hát bomolnia és meg kell szűnnie annak a rendszernek, annak a hatalomnak, annak az országnak, amely elfeledkezett erről az igazságról, amely a népét az isteni rend tagadására akarja szoktatni.