Egy véres március gyermekei

Hallottuk, hogy a városban dúlnak a román parasztok, de minket különösebben nem érdekelt. CT (legjobb barátom, szomszédom, focistársam, mellesleg román) és én épp hazafelé tartottunk a szokásos focinkról. Igazság szerint nem értettük, mi zajlik körülöttünk, de röhögtünk az egészen. A fontos az volt, ahogy aznap este még a kapu előtt elváláskor megbeszéltük, hogy mi nem fogunk inni alkoholt soha, meg nem is fogunk cigizni, mint a nagyok, hogy Marco van Basten lesz, én pedig Hagi, és majd az ASA-nál fogunk játszani, ha nagyok leszünk, és megverjük az AC Milant. És örökre barátok maradunk. Mit barátok? Vértestvérek. És mindig fogunk egymásnak passzolni, nem leszünk önzők...