VAJDA EMIL – Az elfeledett karnagy
Ez alkalommal, amikor a Székely Dalegylet megalakulásának 150. évfordulójára emlékezünk, illő, hogy idézzük az akkori kezdeményezők, kulcsemberek alakját. Az ezernyolcszázas évek végén Székelyudvarhelyen élt egy kiváló okleveles középiskolai tanár-ember, Vajda Emil volt a becsületes neve. Rövid ittléte alatt tehetségével, munkájával, lázba hozta az egész várost és annak környékét.
A sokoldalú fiatalember Kolozsvárott született 1858-ban, a kolozsvári tudományegyetemen szerzett tanári oklevelet, 1881-ben doktorált. Örömmel fogadta kinevezését 1882 szeptemberében, ekkor került Székelyudvarhelyre az állami főreáliskolába. Életcéljául a székelység kulturális, műveltségi felemelését tűzte ki. Nem volt olyan városi rendezvény, amelyből nem vette volna ki részét. Tanította a testgyakorlást, a magyart, a szépírást, a gyorsírást és a németet. Megszervezte és vezette a városi dalárdát, az iskola énekkarát és zenekarát. Ettől kezdve a főreál iskola tornaterme gyakran volt ünnepi hangversenyek helyszíne. A zene iránt a székelyek fogékonyak, a dalt nemcsak szeretik, de művelik is, s a zenéért áldozni is tudnak, mondta egyik barátjának.